Test meghajtó Mazda 323 F 1994 - 1997 Hatchback

Minden nap

A japán autók szinte egyidejűleg behatoltak a piacon az európaiakkal. Az első természetesen a Toyota, a Nissan és a Mitsubishi volt. A Mazda autók azonban egy kicsit később kezdtek megjelenni Oroszországban, először a németországi autókat használták (például a 626 -os modell, például az értékesítés eredményei szerint, többször az év autójává vált) feltételek, majd újak. Ennek ellenére a Mazda modellek hivatalos értékesítése csak ez év tavaszán kezdődött.


A Mazda 323 a legnépszerűbb golfosztályhoz tartozik. Ilyen tavasszal az 1998. évi modell néhány technikai és kozmetikai változáson ment keresztül, vagyis az Restyling szintén Feyslifting is. A teszthez kaptunk egy autót szedán testtel, mechanikus sebességváltóval és egy 1,6 literes 98 lóerős motorral, amely 1,5 literes 88 lóerős egységet váltott ki. És egy 1,8 literes motor helyett a 323. most egy 2 literes 131-fős felszereléssel van felszerelve, amely korábban csak a 626. modellre volt elérhető. Lóerő nyert, és egy 2 literes turbodízelből 101, még 11 további. És elhagyták a légköri dízelolajat.


Csak a legkisebb 72 lóerős motor, 1,3 liter térfogatú motor maradt változatlanul.


Külsőleg a Mazda 323 nagyon szép és arányos autó. Az arc ragadozóbbá és kifejezőbbé vált a motorháztető ékezetes bordák-szubstetrikusoknak köszönhetően, zökkenőmentesen a hamis radiátorrács keretesé vált, és a dombornyomott lökhárító egy integrált spoilerrel nagyon hasonló a nagyobb 626. modellhez. Általánosságban az új 323. gazdag kristály fényszóróknak, ködlámpáknak, króm-tagnak és egy nagy védett emblémának tűnik. A mazda hátulján lámpákkal és a csomagtartóba integrált csomagtartóhoz hasonlít az előző generáció Audi A4 -jére, minden változatlan, kivéve a lökhárítót, amely (mint az elülső rész) most már formázás nélkül. Általában véve a kialakítás tiszta, felesleges dekoráció nélkül.


A kastélyok kinyílik a billentyűzetről. A kabin könnyű és tágas. A világos árnyalatok által használt anyagok kellemesek az érintéshez, és meglehetősen dráganak tűnnek. A belső tér öröm nélkül, de nagyon nagy minőségűvé válik mind az anyagokban, mind a panelek beállításában, ami szilárdságot eredményez, és magasabb osztály érzését eredményezi. Megerősíti a fekete fa alatt utánozott betétek a központi konzolon és az ajtókban, a króm ajtófogantyúk, valamint a CP kormánykeréke és karja.


Minden kezelőszerv. A műszerfal nem túlterhelt a túlzott információkkal, és jól olvasható. Az ülés megjelenésekor nem különösebben dombornyomású, az ügyben a megnövekedett súrlódású kárpit anyagának köszönhetően. A vezetőülésnek négy mechanikus beállítása van a hossza mentén, a hát hátulja, a sarok és a párna magassága, ami lehetővé teszi az optimális leszállás gyors kiválasztását. Van elegendő hely mind a magasságban, mind a szélességben. Például az első utasülések hátulja szintén gondoskodott a kényelemről, és egy kényelmes asztalt képez két profilos csésze -tartóval (ez azonban már régóta a Mazda modellek márkájú tulajdonsága), egy kényelmes submuttor doboz (mint a 626. ), két kupatartó, két kupatartó, kettő, kettő, kettő tágas kesztyű -rekesz, szokásos zene. A szellőztető rendszert három forgó kapcsoló vezérli. A 323. -án négy légzsákkal (a sofőrnél és az első utasnál) és az első ülésen egy fel van szerelve.


A hát nem kevésbé tágas. A teljesen eltolódott első üléssel rengeteg hely van a lábak számára. A szinte vízszintes (a divatmal ellentétben) köszönhetően a mennyezet még a magas utasra sem helyezi a mennyezetet. Ez csak a harmadik sor nem vár a harmadik sorra, bár a középső fejtámla az ellenkezőjére utal. De ha szükséges, elviselheti.


A csomagtartó nem különösebben nagy, 415 liter, de az ott tartalék teljes méretű. Nincsenek problémák a láthatósággal, a dimenziók jól érezhetők, egy sűrű városi patakban, és a manőverezés során magabiztosnak érzi magát.


A motort gyakorlatilag nem hallják az alapjáraton. A problémák érintésével a tengelykapcsoló és a gáz nem volt túl informatív. A váltás könnyű és egyértelmű. A Mazda 323 nem igényel olyan adaptációt, mintha egész életében ezen az autón utazott volna. A motor meglehetősen rugalmas, és jól húzódik az alól, könnyen forog, amíg a korlátozó nem indul el. És ha 3500-4000 felett marad a/perc felett, akkor nevethet.


A 323. magabiztosan egyenes utat követ, még a maximális sebességgel is. Ha áthalad a fordulás, a kormánykerék és a gáz könnyen vezérelhető, minden ismét egyszerű és tiszta. A nagy forgási szögek esetén a kormánykerékre gyakorolt \u200b\u200breaktív hatás hiánya megnyilvánul, de ez a jó manőverezőképesség és a könnyű kormánykerék szerény díja, amelyet egyik kezével szabadon el lehet forgatni.


A fékek meglehetősen hatékonyak, de kissé hiányzik az információs tartalom, emellett az ingyenes pedál ingyenes tanfolyamán magasnak tűnt. Az ABS a fékerő -elosztó rendszerrel (EBD) és az elektronikus stabilizáló rendszerrel (TCS) kombinálva működik, ilyen felszereléssel nem minden osztálytárssal büszkélkedhet.


A felfüggesztés természetesen nem a kényelem teteje, de nem nevezheti székletnek. A kis szabálytalanságokat és ízületeket hülye, rugalmas sokkokkal továbbítják a testbe. A Mazda engedelmesen megismétli az út profilját, de nem bosszantja a felhalmozódást. Általában a kényelem és az irányíthatóság elfogadható kombinációja.


Az 1,6 literes motor bizonyos módokban zajos, blokkolja a többi zajt (aerodinamikai és az útból), visszataszítja a gázt. De ez a legtöbb alacsony teljesítményű motor baj. Leginkább a mikroklíma kielégítő.


Nagyon tisztességes gép. Kifejező és ugyanakkor nem sikoltozó megjelenés, tágas és kényelmes szalon, egyszerű és érthető vezérlés, amely nem igényel függőséget. Igen, és az utakon a Mazda modelleknek nem volt ideje megismerkedni. Mit követelhet még minden nap az autótól?
 
Szergej Yakubov
 

Forrás: Motor magazin [2001. augusztus]